Az egész Balkán legnagyobb és legelegánsabb szállodája volt a Hotel Jugoslavija, melyet 1969-ben emeltek a Duna partján. Híres politikusok és hírhedt bűnözők fordultak meg benne egykor, túlélte a NATO-bombázást, és a névadó ország darabokra hullását is. A szálloda egykori igazgatója és alkalmazottai arról mesélnek, hogyan is működtek a szocialista hotelek, és milyen volt az élet a vadkapitalizmus idején. Az új és archív felvételek mellett részleteket láthatunk egy évtizedekkel ezelőtt itt forgatott – jó ideig betiltott – játékfilmből, melyben fegyveres fiatalok foglalják el az épületet, majd túszul ejtve a személyzetet, dorbézolni kezdenek. Egyikük kiszól a filmből a nézőhöz: „nem lesz happy end, én vagyok a jövőd”.


A RENDEZŐRŐL
Nicolas Wagnières 1971-ben, a Svájci Lausanne-ban született. Gyakran együttműködik videósként színpadi rendezőkkel és koreográfusokkal Genfben (Foofwa d’Imobilité, Noemi Lapzeson, Jérôme Richer, ..), miközben a dokumentumfilmjein dolgozik. A Jugoslavija Hotel az első játékfilmje. Miután lediplomázott szerkezeti mérnök-technikusként, a 90-es évek során egy zenei szaküzlet menedzsere volt, illetve zenei producerként és független DJ-ként dolgozott. 2005-ben diplomázott majd öt évig maradt az egyetemen kutatási asszisztensként.